Jaj ne, már megint hiszti van, semmi nem jó neki, akár egy apróságon is teljesen kiborul.. Ismerős gondolatok? Sok szülő fejében hangzanak el ezek a mondatok nap mint nap. És közben ott a bizonytalanság is: vajon ez normális? Elrontottam valamit? Túlérzékeny a gyerekem?
Az igazság az, hogy a legtöbb esetben szó sincs erről. A gyerekek viselkedése sokkal inkább egyfajta üzenet: amikor kiborulnak, ellenkeznek vagy bezárkóznak, valójában nem "rosszak”, hanem valamit próbálnak elmondani - csak még nem szavakkal.
A feszültség ugyanis nem véletlenül jelenik meg! Több oka is van:
Idegrendszeri éretlenség:
A gyerekek idegrendszere még fejlődésben van, ami azt jelenti, hogy sokkal nehezebben tudják szabályozni az érzelmeiket, mint mi, felnőttek. Ami nekünk egy kisebb bosszúság, az bennük könnyen túlcsordulhat. Ráadásul a világ, amiben élnek, egyáltalán nem lett egyszerűbb vagy nyugodtabb!
Magas elvárások:
Egy átlagos napjuk tele van elvárásokkal: figyelni kell az iskolában, alkalmazkodni a szabályokhoz, teljesíteni, megfelelni. Közben rengeteg inger éri őket - képernyők, zaj, folyamatos pörgés -, miközben sokszor kevés idejük marad arra, hogy egyszerűen csak kifújják magukat
Sok szabály:
A fentiekhez hozzáajön még az is, hogy ráadásul nagyon kevés dologban dönthetnek igazán szabadon, ami könnyen okozhat belső feszültséget. Folyamatosan szabályokat kell követniük, alkalmazkodni kell más döntéseihez, nem élnek meg autonómiát.
Sokszor nem is egyetlen ok áll a háttérben, hanem mindezek együtt. Lehet például, hogy egy gyerek fáradt, közben izgul valami miatt az iskolában is. Lehet, hogy történt vele valami apróság, ami neki mégis nagy dolog, csak nem tudja elmondani. Vagy egyszerűen csak túl sok volt már az inger, és az idegrendszere betelt.
Mi történik ilyenkor? A feszültség utat keres magának....
Ez pedig ritkán történik úgy, hogy a gyerek leül, és azt mondja: "Anya, most túlstimulált vagyok és szükségem lenne egy kis idegrendszeri megnyugtatásra.” - Vicces is lenne, nem?
Sokkal inkább úgy jelenik meg, hogy hirtelen dühös lesz, sírni kezd, ellenkezik, vagy épp teljesen visszahúzódik. Néha még testi tünetek is megjelennek, például hasfájás vagy fejfájás. Kívülről ez könnyen tűnhet túlzásnak vagy "rossz viselkedésnek".
✋ És itt történik a legnagyobb félreértés! Amikor egy gyerek kiborul, sokszor azt feltételezzük, hogy direkt csinálja, figyelmet akar, vagy egyszerűen túlreagálja a helyzetet. Valójában azonban ilyenkor legtöbbször nem arról van szó, hogy nem akarja kontrollálni magát, hanem arról, hogy még nem tudja.
Ez hatalmas különbség! Mert ha így tekintünk rá, akkor a helyzet már nem egy nevelési probléma, amit azonnal meg kell oldani, hanem egy pillanat, amikor a gyereknek segítségre van szüksége.
Hogyan lehet segíteni?
👉 Nem kell ilyenkor feltétlenül bonyolult dolgokra gondolni. Sokszor már az is számít, ha egy lépéssel hátrébb lépünk, és nem azonnal javítani vagy fegyelmezni próbálunk, hanem egyszerűen kapcsolódunk. Egy-egy mondat, amit nyugodtan, együttérzően mondunk, meglepően erős hatással lehet!
>>> Például: "Látom, hogy most nagyon feszült vagy" "Megértelek'" Itt vagyok, segítek megnyugodni.”
Ezek a mondatok nem oldanak meg mindent azonnal, de csökkentik a feszültséget, biztonságot adnak, és sokszor ez az első lépés ahhoz, hogy a gyerek lassan visszataláljon az egyensúlyába.
✋ Fontos azt is kimondani, hogy a cél nem az, hogy a gyerek soha ne legyen feszült. Az érzelmek - még az erősek is - teljesen természetes részei az életnek. A düh, a csalódottság, a szomorúság mind-mind fontos jelzések. A valódi cél az, hogy a gyerek idővel megtanulja kezelni ezeket az érzéseket, hogy legyenek eszközei arra, mit kezdjen a feszültséggel, amikor az megjelenik - és ebben tud egy szülő igazán segíteni.
A következő részben megnézzük, hogy mit tehetsz otthon a mindennapokban azért, hogy kevesebb legyen a kiborulás, és több a nyugodt, kiegyensúlyozott pillanat!
