Pozitív gondolkodás - Így segítsd gyermekedet

Szülőként mindannyian szeretnénk, hogy gyermekünk magabiztos, kitartó és lelkileg erős emberré váljon. Olyanná, aki nem omlik össze az első nehézség után, aki képes hinni önmagában, és aki a kudarcokból is tanulni tud. Ennek egyik legfontosabb alapja a pozitív gondolkodás, amely valójában nem velünk született tulajdonság, hanem egy tanulható szemléletmód.

Sokan félreértik, mit jelent pozitívan gondolkodni. Nem arról van szó, hogy mindig mosolyognunk kell, vagy úgy kell tennünk, mintha nem léteznének problémák. 

>>> A pozitív gondolkodás inkább azt jelenti, hogy a nehézségek ellenére is képesek vagyunk meglátni a lehetőségeket, és hisszük, hogy van megoldás. 

Ez a hozzáállás pedig óriási hatással van arra, hogyan viselkedünk, hogyan döntünk, és hogyan birkózunk meg az élet kihívásaival.

Hogyan neveljük rá a gyermekünket?

A gyerekek számára ezt nem elsősorban tanítani kell, hanem megmutatni, hiszen már egészen kicsi korban figyelik, hogyan reagálunk a mindennapi helyzetekre. Ha egy probléma miatt azonnal kétségbe esünk, sokat panaszkodunk, vagy folyton a hibákat hangsúlyozzuk, akkor ők is ezt a mintát sajátítják el. Ha viszont azt látják, hogy próbálkozunk, hibázunk, majd újra nekivágunk, akkor természetessé válik számukra, hogy a kudarc nem a végállomás, hanem a fejlődés része.

Nagyon sok múlik azon is, hogyan beszélünk hozzájuk, ugyanis gyermek belső hangja hosszú időn keresztül a szülő hangjából épül fel. Ha gyakran hallja azt, hogy "ügyes vagy”, "képes vagy rá”, "nem baj, próbáljuk meg újra”, akkor idővel ő maga is így kezd gondolkodni önmagáról. Ezzel szemben a folyamatos kritika, összehasonlítás vagy türelmetlenség könnyen bizonytalanságot alakíthat ki benne.

A pozitív gondolkodás egyik legfontosabb eleme annak megtanítása, hogy a hibák természetesek. Sok gyerek már egészen korán fél a kudarctól. Nem mer megszólalni az órán, nem próbál ki új dolgokat, mert attól tart, hogy hibázni fog, pedig éppen a hibákon keresztül tanulunk a legtöbbet. Érdemes ezért otthon olyan légkört teremteni, ahol a hibázás nem szégyen, hanem a fejlődés része. Amikor a gyermek valamit elront, nem az a legfontosabb kérdés, hogy "miért nem figyeltél?”, hanem inkább az, hogy "mit tanulhatunk ebből?”.

A gondolkodásmódot az is erősen befolyásolja, mire irányítjuk a figyelmet. A mai világban a gyerekeket rengeteg inger éri, és sokszor könnyebben észreveszik a negatív dolgokat: mi nem sikerült, ki bántotta meg őket, miben maradtak alul. Éppen ezért fontos tudatosan segíteni őket abban, hogy a jó dolgokat is észrevegyék. Egy egyszerű esti beszélgetés csodákat tehet. Ha lefekvés előtt megkérdezzük: "Mi volt ma a legjobb dolog, ami történt veled?”, akkor lassan kialakul bennük az a képesség, hogy ne csak a problémákra figyeljenek.

A hála gyakorlása különösen sokat segíthet ebben. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Egy finom ebéd, egy közös játék, egy kedves szó vagy egy jó élmény is lehet olyan dolog, amiért hálásak lehetünk. Amikor a gyerek megtanulja értékelni ezeket az apró örömöket, kiegyensúlyozottabbá és elégedettebbé válhat.

Szülőként ugyanakkor fontos arra is figyelnünk, hogyan beszélünk saját magunkról. A gyerekek észrevétlenül átveszik a mintáinkat. Ha gyakran mondjuk, hogy "én ezt úgysem tudom megcsinálni”, vagy "nekem semmi sem sikerül”, akkor ők is hajlamosabbak lesznek így gondolkodni magukról. Sokkal többet tanítunk nekik azzal, ha megmutatjuk: lehet hibázni, újrakezdeni és fejlődni. Egy egyszerű mondat, mint például: "Ez most nehéz volt, de legközelebb másképp próbálom”, hatalmas erejű példa lehet számukra.

Érzelmek

Az is lényeges, hogy a pozitív gondolkodást ne keverjük össze az érzelmek elnyomásával. A gyereknek joga van szomorúnak, csalódottnak vagy dühösnek lenni. Nem kell mindig jól éreznie magát, a cél nem az, hogy eltüntessük a negatív érzéseket, hanem hogy megtanítsuk neki: a nehéz érzések ellenére is lehet megoldást keresni és továbbmenni. Az igazi optimizmus nem azt mondja, hogy nincs baj, hanem azt, hogy van baj, de meg tudunk birkózni vele.

A pozitív gondolkodás kialakulása hosszú folyamat. Nem egyetlen beszélgetés vagy motiváló mondat változtatja meg a gyermeket, hanem a mindennapi apró tapasztalatok. A biztonságos légkör, a bátorítás, a türelem és a jó példa együtt alakítják ki azt a belső erőt, amelyre később egész életében támaszkodhat.

Talán ez az egyik legnagyobb ajándék, amit szülőként adhatunk: annak a hite, hogy a nehézségek ellenére is képes boldogulni, fejlődni és újra felállni.