5 lépés, ami segít, amikor elfogy a lelkesedés

Január - február sok családban az az időszak, amikor a tanulás körüli feszültség szinte észrevétlenül bekúszik a mindennapokba. Gyakran érezhetjük úgy, hogy a "falnak beszélünk", a jutalom nem motivál, a dicséret lepereg, a noszogatás pedig csak tovább ront a helyzeten....  Ismerső a helyzet? Nézzük, hogy mi történik ilyenkor a háttérben, és mit tehetsz szülőként!

Ilyenkor sok szülőben felmerül a kérdés: mi történt? Mi változott meg ilyen rövid idő alatt? A válasz megnyugtatóbb, mint gondolnád: nem a gyereked romlott el, és nagy valószínűséggel te sem csinálsz semmit rosszul. 

A január - február egyszerűen a tanév egyik legnehezebb szakasza.  

A délutánok hosszabbnak tűnnek, korán sötétedik, a gyerek fáradtan ér haza, te pedig egyre gyakrabban érzed azt, hogy minden apró kérés konfliktussá válik. Ami korábban ment, most mintha teljesen hatástalan lenne.

A gyerekek ilyenkor nem csak úgy motiválatlanok, hanem elfáradtak: nem csak testileg, hanem idegrendszerileg is. 

A tanév első fele hosszú, tele van elvárásokkal, alkalmazkodással, folyamatos figyelemmel. Mire elérkezik az év közepe, sok gyerek belső tartalékai kimerülnek. Ezért is várja mindenki annyira a téli szünetet, hogy kicsit lélegzethez jussunk. Ez kívülről gyakran lustaságnak vagy érdektelenségnek tűnik, valójában azonban egyfajta önvédelem. Az idegrendszer lassít, hogy bírja a terhelést. De ebben az időszakban sokszor nem sikerül kipihenni magát sem a gyerekeknek, sem a felnőtteknek, hiszen az év legjobban várt 2 hetéről beszélünk: Karácsony és általában sok-sok program. 

Emiatt a januári visszazökkenés a szürke hétköznapokba egyébként is nehéz mindenkinek. Ehhez jön általában a hideg, szürke időjárás, az első félév végi hajtás.. Persze, hogy fáradtak a gyerekek!

Ezzel párhuzamosan a szülőkben is történik egy változás. Amikor látjuk, hogy a gyerek nehezebben indul el, ösztönösen jobban figyelni kezdünk. Többet kérdezünk, gyakrabban emlékeztetünk, egy kicsit erősebben próbáljuk kézben tartani a helyzetet. Jó szándékkal tesszük, mégis gyakran éppen ez az, amitől a gyerek még inkább bezár. Így alakul ki az a jól ismert ördögi kör, amikor a szülő aggódása egyre több kontrollt szül, a gyerek pedig egyre több ellenállással reagál.

Fontos kimondani: a gyerek ilyenkor nem ellened dolgozik. Nem „nevelési problémáról” van szó, hanem egy stresszhelyzetről, amelyben mindkét fél a legjobb tudása szerint próbál helytállni. Ilyenkor az a kérdés, hogyan lehetne csökkenteni a nyomást annyira, hogy újra legyen tér az együttműködésre.

Ezt teheted:

1. Figyelem

A mindennapokban sokszor egészen apró eltolások is nagy különbséget hoznak. Már az is segíthet, ha egy időre kevesebbet kérdezel, és többet figyelsz. Amikor nem azt kérdezed, hogy „kész vagy már?”, hanem egyszerűen megfigyeled, mikor kezd bele, hol akad el, mikor fárad el igazán, a helyzet gyakran magától is nyugodtabbá válik. A gyerek érzi, hogy nincs folyamatosan számon kérve, és ez önmagában csökkenti a feszültséget.

2. Validálás

Ugyanilyen felszabadító tud lenni, ha kimondod: ma nehéz. Egy egyszerű mondat, például az, hogy „látom, hogy ma nem könnyű”, sokkal többet adhat, mint bármilyen ösztönzés. Ez nem feladás, hanem annak az üzenete, hogy a gyerek nincs egyedül az érzéseivel. A biztonság érzése pedig gyakran előfeltétele annak, hogy egyáltalán megmozduljon.

3. Kis egységek

Sokat segít az is, ha a „tanulás” nagy, ijesztő fogalma helyett kisebb, könnyebben belátható egységekben gondolkodsz. Amikor nem az a cél, hogy minden kész legyen, hanem csak az, hogy elkezdjen valamit, a belső ellenállás gyakran csökken. Az elindulás sokszor fontosabb, mint a befejezés, különösen ebben az időszakban.

4. Dicséret okosan

A visszajelzések terén is érdemes finoman váltani. Ilyenkor nem az eredmény a legfontosabb, hanem az erőfeszítés. Amikor azt mondod: „láttam, hogy akkor sem adtad fel, amikor nehéz volt”, a gyerek nem kívülről kap motivációt, hanem belülről erősödik meg. Ez az a fajta visszajelzés, amely hosszú távon is támaszt ad.

5. Választási lehetőség

Sok gyereknél már az is sokat számít, ha visszakap egy kis kontrollt. Apró választási lehetőségek – mikor kezd, hol tanul, egyedül vagy együtt – segítenek abban, hogy ne érezze magát sarokba szorítva. A „hogyan” kérdése gyakran fontosabb, mint maga a „mit”.

Talán a legnehezebb, mégis az egyik legfontosabb lépés ilyenkor az, hogy a szülő egy kicsit lejjebb vegye az elvárásait: a motiváció nem nyomás alatt születik, hanem ott, ahol van kapcsolódás, elfogadás és biztonság. Ha ezek megvannak, a lendület is vissza fog térni - a maga idejében. Nem egyik napról a másikra, de gyakran kevesebb lesz a veszekedés, több az együttműködés, nyugodtabbak a délutánok. Ez már önmagában óriási előrelépés!

+1 Láthatóság - Készíthettek játékos kihívásokat, eredménytáblákat, dicsérettáblát - bármit, ahol látja az előrelépését, és kézzelfogható. Ha pedig szeretnéd a kapcsolódást egy kicsit erősíteni, akkor akár érdemes napi motivációs üzenteket adni a gyereknek, kedves kis kártyákon.

>>> Mindezekhez sablont és nyomtatható kártyákat találsz az ingyenesen elérhető Lelkesítő motivációs minicsomagban, itt.