Szülő-gyerek kommunikációs problémák: mikor kell a szakember?

Hogyan tudjuk felismerni, amikor egy-egy kommunikációs probléma megoldása már szakember bevonását igényli, és kikhez tudunk fordulni az ilyen esetekben? 

A szülőknek szóló Tanulássegítő Tréning témájához (Kommunikációs nehézségek és megoldások a mindennapokban) illeszkedve, azt kiegészítve készítettük ezt az összefoglaló bejegyzést, a felmerülő problémák részletes bemutatásával, példákkal, a kommunikációs irányelvekkel és a szakemberi segítség lehetőségeivel.

Az otthoni kommunikáció alapjai

A gyermekekkel való mindennapi kommunikáció az egyik legfontosabb eszközünk a biztonságos, szeretetteljes légkör kialakításában. Az otthoni kommunikáció során a szülői figyelem, türelem és következetesség segít a gyerek érzelmi szabályozásában, a problémamegoldásban és az önbizalom építésében is. 

Nézzük, hogy mire figyeljünk a mindennapi kommunikáció során!

A 4 legfontosabb alapelv:

>>> Figyelj aktívan: hallgasd meg a gyereket, tükrözd vissza, amit mond! 

>>> Érzelmek megnevezése: segít a gyereknek megérteni saját érzéseit.

>>> „Én-üzenetek” használata: a saját érzéseid, kéréseid kifejezése konfliktus nélkül.

>>> Asszertív határok: világos, következetes szabályok, amelyek mellett a gyerek biztonságban érzi magát.

Ezekkel a technikákkal a legtöbb kommunikációs nehézség hatékonyan kezelhető otthon (erről bővebben a Tanulássegítő tréning Kommunikáció a gyakorlatban részében van szó), de vannak helyzetek, amikor a probléma mélyebb, és már szakember támogatása szükséges.


Nézzünk példákat az ilyen helyzetekre, és hogy ki az a szakember, aki a megoldásban hatékonyan tud segíteni!

1. Tartósan zárkózott, nem kommunikáló gyerek

Ha a gyerek hetekig nem beszél, visszahúzódik minden beszélgetésből, nem reagál a kérdésekre, akkor a hagyományos otthoni eszközök már nem feltétlenül elegendőek.

>>> Példa: Anna 10 éves, az utóbbi időszakban kedvetlen, mindig mindenre csak egyszavas válaszokat ad, nem mesél az iskoláról, elvonul a szobájába minden próbálkozásra. A szülői türelem és asszertív kérdezés itt már nem hozott eredményt, többszöri próbálkozásra sem. A szülők természetesen aggódnak, hogy milyen lelki okok állnak mindennek a hátterében (nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni egyébként – de komolyan kell venni), és mivel a gyermek nem nyílik meg nekik semennyire, a helyzet eszkalálódhat.

Megoldás:
Gyermekpszichológus bevonása, akár családterápiában, aki feltárja a zárkózottság okát, és segít újra megnyitni a kommunikációs csatornákat, és szülőként is tanulhatunk új kommunikációs módszereket.


2. Erős agresszió vagy verbális bántalmazás

Ha a gyerek gyakran hangosan kiabál, veszekszik, durva szavakat használ a családtagokkal szemben, és a szülői határozott asszertív kommunikáció sem működik, pedig szülőként megpróbáljuk őt megérteni és megbeszélni a problémáit, megoldásokat keresve.

>>> Példa: Bence 11 éves, minden apró konfliktusnál kiabálni kezd, tárgyakat dobál, és a testvérével szemben is agresszív. A hagyományos beszélgetések nem csillapítják az indulatokat, a szülők kétségbe vannak esve, mert úgy érzik, tehetetlenek.

Megoldás:
Gyermekpszichológus vagy családterapeuta, aki dühkezelési technikákat, érzelemszabályozást és biztonságos kommunikációs kereteket tanít a gyereknek, adott esetben a családnak. Érdemes nevelési tanácsadóhoz, szakértői bizottsághoz is fordulni, akik adott esetben diagnosztizálni tudják, és megfelelő fejlesztést tudnak javasolni.


3. Krónikus szorongás vagy félelem

Ha a gyerek tartósan, túlságosan szorong, fél az iskolától, a különböző helyzetekben bátortalan, és inkább nem is megy bele, mert el szeretné kerülni a kudarcélményt, ezért kivonja magát baráti eseményekből, akár a családi beszélgetésekből is. Ez már túlmutat a mindennapi szülői támogatási lehetőségeken, hiszen szülőként nem lehetünk ott minden helyzetben mellette, hogy erősítsük.

>>> Példa: Dorka 9 éves, minden nap feszeng, ha be kell mennie az iskolába, keveset kommunikál, ha rossz jegyet kap nagyon szomorú, és megpróbálja eltitkolni. Otthon is gyakran nem mer szólni vagy kérdezni egy-egy helyzetben, vagy a testvéreivel való konfliktus során. Szülőként ilyenkor gyakran kívülről nézve könnyen felismerjük a gyerek problémáját, és bátorítjuk, de mégsem jutunk semmire.

Megoldás:
Gyermekpszichológus vagy kognitív viselkedésterapeuta, aki segít a szorongás csökkentésében és a biztonságos kommunikáció újratanulásában. A gyermekek is meg tudnak tanulni különböző stresszkezelési technikákat, amelyekre figyelmet fordítva sokat javulhat a helyzet. Szülőként is kaphatunk stresszkezelési módszereket a szakemberektől (sok ilyen módszert kaptok a Tanulássegítő Tréningsorozatban is), gyakran viszont a gyerek a szakemberrel tud csak igazán fejlődni.


4. Súlyos hangulat-ingadozás, esetleges dühkitörések

Ha a gyerek érzelmi hullámzása extrém, és a szülő asszertív, következetes kommunikációja sem nyugtatja meg, akkor foglalkozni kell ezzel az állapottal is, hiszen maga a gyerek is belefáradhat. Olyan nagy érzelmi kilengései lehetnek, amelyek gátolhatják sok mindenben, és nem talál vissza az egyensúlyi állapothoz. Ilyenkor gyakran az van a háttérben, hogy nem tudja jól feldolgozni az őt ért hatásokat, az érzelmi reakciói eltúlzottak, végletesek - mindkét irányba: az extra lelkes, boldog állapottól gyorsan eljut a sírásig, vagy akár dührohamig, és fordítva.

>>> Példa: Máté 12 éves, egyik pillanatban vidám és beszédes, beleéli magát valamibe, a következőben hevesen kiabál, sír, vagy visszahúzódik. A szülő nem tudja, mikor hogyan reagáljon, mert a viselkedése sokszor kiszámíthatatlan, és olyan triggerekre is túlzottan reagál, amire mások nem. Nagyon érzékeny, és sokmindent bántásnak, vagy igazságtalanságnank él meg, olyankor is, amikor objektíven nézve nem ez történik.

Megoldás:
Családterápia vagy súlyosságtól függően gyermekpszichológus, gyermekpszichiáter, aki megtanítja a gyereket és a családot az érzelmi szabályozásra és a stabil kommunikációs formákra ezzel kapcsolatban, és adott esetben akár gyógyszeres terápiát javasol.


5. Fejlődési, beszéd- vagy nyelvi nehézség

Gyakran előfordul, hogy a kommunikációs nehézség igazából egy tünet - ilyenkor a gyerek valamilyen beszédfejlődési problémái miatt nem tudja jól kifejezni magát, és a hagyományos beszélgetés nem hatékony. De állhat a háttérben tanulási zavar, figyelemzavar is, amikor az elkalandozás miatt nem ért meg utasításokat.

>>> Példa: Levente 8 éves, nehezen formál mondatokat, gyakran félreérti a kérdéseket is, és emiatt frusztrált lesz a kommunikáció során. A szülei próbálnak ugyan segíteni, de a frusztráció megmarad, ezért a gyerek kifejezetten keveset kommunikál, ez hátráltatja a mindennapokban, a barátkozásban és a tanulásban is.

Megoldás:
Logopédus vagy beszédterapeuta, aki fejleszti a nyelvi készségeket, és segít a kommunikációs akadályok leküzdésében. Fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus bevonása, figyelem- és koncentrációfejlesztő gyakorlatok.


>>>Az otthoni, asszertív kommunikáció alapvető eszköz minden családban a problémás kommunikációs helyzetek esetében is, és a legtöbb nehézség kezelésére alkalmas. Vannak azonban olyan esetek, amikor mégis kevésnek bizonyul, mint a fenti példákban. Ez nem azt jelenti, hogy akkor nem kell használni, és törekedni a jó kommunikációra otthon, hanem azt, hogy próbáljunk meg továbblépni valamilyen terápiás megoldás irányába, ami segíthet és megoldást nyújthat a helyzetünkre.  Soha ne félj szakemberhez fordulni!