A szülőknek szóló Tanulássegítő Tréning témájához (Kommunikációs nehézségek és megoldások a mindennapokban) illeszkedve, azt kiegészítve készítettük ezt az összefoglaló bejegyzést, a felmerülő problémák részletes bemutatásával, példákkal, a kommunikációs irányelvekkel és a szakemberi segítség lehetőségeivel.
Az otthoni kommunikáció alapjai
A gyermekekkel való mindennapi kommunikáció az egyik legfontosabb eszközünk a biztonságos, szeretetteljes kapcsolatok kialakításában. Az otthoni kommunikáció során a szülői figyelem, türelem és következetesség segít a gyerek érzelmi szabályozásában, a problémamegoldásban és az önbizalom építésében is. Nézzük, hogy mire figyeljünk mindeközben!
Alapelvek:
-
Figyelj aktívan: hallgasd meg a gyereket, tükrözd vissza, amit mond.
-
Érzelmek megnevezése: segít a gyereknek megérteni saját érzéseit.
-
„Én-üzenetek” használata: a saját érzéseid, kéréseid kifejezése konfliktus nélkül.
-
Asszertív határok: világos, következetes szabályok, amelyek mellett a gyerek biztonságban érzi magát.
Ezekkel a technikákkal a legtöbb kommunikációs nehézség hatékonyan kezelhető otthon (erről bővebben a tréningben van szó), de vannak helyzetek, amikor a probléma mélyebb, és már szakember támogatása szükséges.
Nézzünk példákat az ilyen helyzetekre, és hogy ki az a szakember, aki a megoldásban hatékonyan tud segíteni.
Ha a gyerek hetekig nem beszél, visszahúzódik minden beszélgetésből, nem reagál a kérdésekre, akkor a hagyományos otthoni eszközök nem elegendőek.
Példa:
Anna 10 éves, az utóbbi időszakban kedvetlen, mindig mindenre csak egyszavas válaszokat ad, nem mesél az iskoláról, elvonul a szobájába minden próbálkozásra. A szülői türelem és asszertív kérdezés itt már nem hozott eredményt, többszöri próbálkozásra sem. A szülők természetesen aggódnak, hogy milyen lelki okok állnak mindennek a hátterében (nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni egyébként – de komolyan kell venni), és mivel a gyermek nem nyílik meg nekik semennyire, a helyzet eszkalálódhat.
Megoldás:
Gyermekpszichológus bevonása, akár családterápiában, aki feltárja a zárkózottság okát, és segít újra megnyitni a kommunikációs csatornákat, és szülőként is tanulhatunk új kommunikációs módszereket.
2. Erős agresszió vagy verbális bántalmazás
Ha a gyerek gyakran kiabál, üvölt, veszekszik, durva szavakat használ a családtagokkal szemben, és a szülői határozott asszertív kommunikáció sem működik, pedig szülőként megpróbáljuk őt megérteni és megbeszélni a problémáit, megoldásokat keresve.
Példa:
Bence 11 éves, minden apró konfliktusnál ordítani kezd, tárgyakat dobál, és a testvérével szemben is agresszív. A hagyományos beszélgetések nem csillapítják az indulatokat, a szülők kétségbe vannak esve, mert úgy érzik, tehetetlenek a dühkitörésekkel szemben.
Megoldás:
Gyermekpszichológus vagy családterapeuta, aki dühkezelési technikákat, érzelemszabályozást és biztonságos kommunikációs kereteket tanít a gyereknek, adott esetben a családnak. Érdemes szakértői bizottsághoz is fordulni, akik adott esetben diagnosztizálni tudják, és megfelelő fejlesztést tudnak javasolni.
3. Krónikus szorongás vagy félelem
Ha a gyerek tartósan, túlságosan szorong, fél az iskolától, a különböző helyzetekben bátortalan, és inkább nem is megy bele, mert el szeretné kerülni a kudarcélményt, ezért kivonja magát baráti eseményekből, akár a családi beszélgetésekből is. Ez már túlmutat a mindennapi szülői támogatási lehetőségeken, hiszen szülőként nem lehetünk ott minden helyzetben mellette, hogy erősítsük.
Példa:
Dorka 9 éves, minden nap feszeng, ha be kell mennie az iskolába, keveset kommunikál, ha rossz jegyet kap nagyon szomorú, és megpróbálja eltitkolni, sőt még otthon is gyakran nem mer szólni vagy kérdezni egy-egy helyzetben, vagy a testvéreivel való konfliktus során. Szülőként ilyenkor gyakran kívülről nézve könnyen felismerjük a gyerek problémáját, és bátorítjuk, de mégsem jutunk semmire.
Megoldás:
Gyermekpszichológus vagy kognitív viselkedésterapeuta, aki segít a szorongás csökkentésében és a biztonságos kommunikáció újratanulásában. A gyermekek is meg tudnak tanulni különböző stresszkezelési technikákat, amelyekre figyelmet fordítva sokat javulhat a helyzet. Szülőként is kaphatunk stresszkezelési módszereket a szakemberektől (sok ilyen módszert kaptok a Tanulássegítő Tréningsorozatban is), gyakran viszont a gyerek a szakemberrel tud csak igazán fejlődni.
4. Súlyos hangulat-ingadozás, esetleges dühkitörések
Ha a gyerek érzelmi hullámzása extrém, és a szülő asszertív, következetes kommunikációja sem nyugtatja meg, akkor foglalkozni kell ezzel az állapottal is, hiszen maga a gyerek is belefáradhat. Olyan nagy érzelmi kilengései lehetnek, amelyek gátolhatják sok mindenben, és nem talál vissza az egyensúlyi állapothoz. Ilyenkor gyakran az van a háttérben, hogy nem tudja jól feldolgozni az őt ért hatásokat, az érzelmi reakciói eltúlzottak, végletesek - mindkét irányba.
Példa: Máté 12 éves, egyik pillanatban vidám és beszédes, beleéli magát valamibe, a következőben hevesen kiabál, sír, vagy visszahúzódik. A szülő nem tudja, mikor hogyan reagáljon, mert a viselkedése sokszor kiszámíthatatlan, és olyan triggerekre is túlzottan reagál, amire mások nem. Nagyon érzékeny, és sokmindent bántásnak, vagy igazságtalanságnank él meg, olyankor is, amikor objektíven nézve nem ez történik.
Megoldás:
Családterápia vagy gyermekpszichológus, gyermekpszichiáter, aki megtanítja a gyereket és a családot az érzelmi szabályozásra és a stabil kommunikációs formákra ezzel kapcsolatban, és adott esetben akár gyógyszeres terápiát javasol.
5. Fejlődési, beszéd- vagy nyelvi nehézség
Gyakran előfordul, hogy a kommunikációs nehézség igazából egy tünet – ilyenkor a gyerek valamilyen beszédfejlődési problémái miatt nem tudja jól kifejezni magát, és a hagyományos beszélgetés nem hatékony. De állhat a háttérben tanulási zavar, figyelemzavar is, amikor az elkalandozás miatt nem ért meg utasításokat.
Példa:
Levente 8 éves, nehezen formál mondatokat, gyakran félreérti a kérdéseket is, és emiatt frusztrált lesz a kommunikáció során. A szülei próbálnak ugyan segíteni, de a frusztráció megmarad, ezért a gyerek kifejezetten keveset kommunikál, ez hátráltatja a mindennapokban, a barátkozásban és a tanulásban is.
Megoldás:
Logopédus vagy beszédterapeuta, aki fejleszti a nyelvi készségeket, és segít a kommunikációs akadályok leküzdésében. Fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus bevonása, figyelem- és koncentrációfejlesztő gyakorlatok.
>>>Az otthoni, asszertív kommunikáció alapvető eszköz minden családban a problémás kommunikációs helyzetek esetében is, és a legtöbb nehézség kezelésére alkalmas. Vannak aonban olyan esetek, amikor mégis kevésnek bizonyul, mint a fenti példákban. Ez nem azt jelenti, hogy akkor nem kell használni, és törekedni a jó kommunikációra otthon, hanem azt, hogy próbáljunk meg továbblépni valamilyen terápiás megoldás irányába, ami segíthet és megoldást nyújthat a helyzetünkre. Soha ne féljetek szakemberhez fordulni!