A tanulás nem egyszerű dolog, az, hogy gyermekünk sikeresen veszi-e az akadályokat több tényezőtől is függ.
Az egyik ilyen tényező a tanulási szokás, most ezt nézzük meg egy kicsit bővebben.
A tanulási folyamat sikeressége érdekében fontos, hogy megfelelő tanulási szokásokat alakítsunk ki a gyerekeknél.
Ezeket a szokásokat már kisiskoláskorban el kell kezdeni kialakítani. Amikor a gyermek bekerül az iskolába, el kell fogadnia egyfajta szokásrendszert, amely magába foglalja a tanulási szokásokat is. Kialakult szokás, rend szerint folyik az oktatás az iskolában, a gyerek ehhez megtanul alkalmazkodni, elfogadja azt.
Az otthoni tanuláshoz, munkához is jó, ha kialakítunk egy rendszert, amelyet következetesen betartunk mi is, és betartatunk a gyerekkel is.
Hogyan alakítsuk ki ezt a szokásrendszert, napi rutint?
Mint már említettem, már kisiskoláskorban elkezdhetjük kialakítani a rendszert. Erre már az első időszakban is szükség van, hogy a gyerek időben elsajátítsa a megfelelő szokásokat. Miután a gyerek beilleszkedett az iskolában, kialakult az ottani és a délutáni napirendje, kezdhetjük el kialakítani az otthoni szokásokat. Ezekkel a szokásokkal alkalmazkodni kell a gyerek elfoglaltságához. Ismerni kell a gyerek teherbírását, test, szellemi képességeit. Mindezeket vegyük figyelembe, mikor a rend kialakításáról beszélünk.
- Mindenképpen váljék szokássá, hogy hazaérve az iskolából ne egyből a tanulásnak kelljen nekiállnia. Először pihenjen, egyen, igyon. Beszélgessünk egy kicsit, kérdezzük meg mi történt aznap az iskolában.
- Alakítsunk ki a gyermek számára egy helyet, ahol nyugodt körülmények között tanulhat.
- Kezdetekben tervezzük meg közösen, hogy milyen sorrendben fogja elvégezni a feladatait. Később, ha már szokásává válik menni fog egyedül is. Beszéljük meg vele, hogy melyik feladattal érdemes kezdeni a munkát. Írásbeli, vagy szóbeli, könnyebb, vagy nehezebb.
- Készítsen ki minden szükséges eszközt, amire a munkája során szükség lesz. Így elkerülhető, hogy tanulás közben kutasson, matasson, pakolásszon. A figyelmét nem tereli el a felesleges rakodás.
- Próbáljunk meg egyfajta időintervallumot is felállítani, és ezt betartani. Ezzel elkerülhetjük, hogy a gyerek egy feladattal túl sok időt eltöltsön, illetve, hogy csak üldögéljen a munka felett, de ne haladjon.
- Egyes feladatok közé iktassunk be szüneteket, amikor a gyerek lazíthat, kikapcsolódhat egy kicsit.
- Ha igényli, akkor bátran hallgassuk meg a szóbeli feladatokat, vannak ugyanis olyan gyerekek, akiknek ez nagyon sokat jelent. Lehet ez egy memoriter, egy kiselőadás, vagy akár valamilyen szóbeli tanulnivaló.
- Biztosítsunk számára önállóságot, fogadjuk el, ha azt mondja tudja ezt ő egyedül is. Ha végzett az önálló munkával, akkor ellenőrizzük le, javításra akkor is lehetőség nyílik.
- Akkor segítsünk, amikor ő igényli, vagy végképp nem megy a feladat megoldása. A segítség sosem az legyen, hogy megoldjuk a gyerek helyett, hanem rávezetjük a megoldásra. Csak ebben az esetben éli át a sikerélményt!
Az otthoni tanulásnak éppen olyan fontos szerepe van, mint az iskolainak. Ezért ne hanyagoljuk el, segítsük a gyerekeket, hogy minél sikeresebb legyen!